23 éves vagyok, februárban kaptam meg a BME villamosmérnöki alapdiplomáját és még ugyanezen lendülettel felvételt nyertem az egészségügyi mérnök képzésre. Az egyetem mellett rendszergazdaként volt részmunkám, de ajánlottak gyakornoki pozíciót a pesti Boschban, vagy a Medisoban is. Egy remek kis lakásban élek Zuglóban, a húgommal, légvonalban 400 méterre a páromtól. Hogy mindezek ellenére miért nem maradok az ülepemen?
A legnagyobb motiváció talán a kíváncsiság volt. Meg akartam nézni azokat a messzi tornyokat, amikről annyian, annyiféleképpen, de mindig hazánkkal élesen szembeállítva beszélnek. Tényleg annyival jobb kint az élet? Tényleg kulturáltabbak az emberek? Könnyebb megélni? Hiányozni fog a magyar szó, vagy oly közel hoz ma már minket az internet, hogy szinte fel sem fog tűnni a távolság? Bővíteni akartam a szakmai és kulturális látókörömet és nyelvismeretemet. Ezek mindegyike jól a hazatérés után is.
Egyetemistaként több módon is, különösebb kötelezettségek vállalása nélkül van lehetőségem külföldre utazni: mehetek tanulmányútra (ERASMUS, vagy hasonlók ösztöndíjak) és szakmai gyakorlatra. Sokáig inkább előbbit preferáltam, de miután már túl voltam pár munkahelyen és állásinterjún, kezdtem azt gondolni, hogy a felsőoktatásunk elit része sokkal versenyképesebb tudást ad, mint azok, a külföldön közepes egyetemek, ahova lehetőségem lenne bekerülni. (Nem, sajnos egy Oxfordhoz egyszerűen nincs sem elég pályázati pontom, sem pénzem, így ne ehhez viszonyítsunk). Ezen felül több ismerősöm is volt már kint ERASMUS-al, akik szintén azon a véleményen voltak, hogy érdekes, de szakmailag kevesebbet ad, mint egy itthon eltöltött félév. Ezért fordultam inkább a szakmai gyakorlatok felé: egy fél éves külföldi munkatapasztalat sokat számít a későbbi interjúkon és bértárgyalásokon, ráadásul kipróbálhatom azt is, milyen jellegű munka esik igazán kedvemre.
Ekkor, teljesen véletlenül jött kapóra az AIESEC toborzása. Ez egy olyan, nemzetközi diákszervezet, mely szakmai és kulturális csereprogramokat bonyolít le világszerte, elsősorban menedzsment és gazdasági területen, de az utóbbi időben nyitottak a természettudományos és mérnöki pozíciók felé is. Nem dolgoznak ingyen. (Egy szakmai gyakorlati „match”, azaz sikerrel megpályázott pozíció összesen 41 ezer forintba kerül. 3 ezer forint az ebéddel egybe kötött orientációs nap, vagy EP day, 2 ezer forint a nyelvi teszt minden olyan embernek, akinek egy évnél régebbi nyelvvizsgája van, vagy nem töltött elégséges számú hónapot az elmúlt egy évben idegen nyelvterületen, és végül 36 ezret kell fizetni, ha sikeres a pályázat.) Cserébe kísérőket és segítőket biztosítanak a csereprogram külföldi és belföldi helyszínén, segítenek intézni a szállást, a papírokat és a beilleszkedést. De korrektúrázzák az önéletrajzot vagy tanácsot adnak interjúhoz is. Plusz elviekben garantálják, hogy bármely általuk hirdetett szakmai gyakorlat eleget fizessen ahhoz, hogy a helyi diákviszonyoknak megfelelően lehessen belőle megélni. Gondoltam, egy próbát megér.
Elég sok próbálkozás és adminisztráció után végül sikerült is megfogni egy jónak tűnő ajánlatot: az SMA Solar-t, Németországban, Kasselben. Ha már dolgoztam ott egy ideje, adok majd részletesebb leírást is, elöljáróban csak annyit: ez egy világszínvonalú, echte Német tulajdonú, de amerikai mentalitással rendelkező vállalat. Alapvetően napelemeket kiszolgáló elektronikát (invertereket) gyártanak, de van pár előre mutató projektjük az energiafelhasználás optimalizálására is. Elvileg én ez utóbbiban veszek majd részt, és beágyazott rendszerek közti kommunikáció kiépítését fogom támogatni. Aki nem érti, ez kb. olyan, hogy a sütő, a mosógép és a radiátor megbeszéli, hogy mennyi napenergiát kapnak, és ezt hogyan osszák be, úgy, hogy mindegyik el tudja látni a felhasználó által kiszabott feladatokat.
A fizetés a német gyakornoki bérekhez képest (átlag 800 Euro, amennyire én tudom), elég kevés: havi 650 Euro jár nettóban (ösztöndíj formájában) a heti öt napért. Ez persze több mint kétszerese bármelyik hazai gyakornoki ajánlatnak, amit eddig kaptam. Viszont ki kell, hogy termelje a lakhatást is, ami a magyar árak vagy kétszerese. Hogy ez mire is lesz elég, majd kiderül: hó végén mindig kirakom az aktuális költségvetésemet, segítve ezzel a hasonlóban gondolkozók számszerű tájékozódását.
Lehet, hogy idővel találtam volna még jobb helyet, azonban ezzel a megoldással még pont az előtt mehetek ki, hogy elkezdtem az Msc-t, így a fél év halasztás nem töri meg a képzés egymásra épülő tárgystruktúráját. Ez egy kellően figyelemre méltó lehetőség volt…
