Lassan kezd kikristályosodni, hogy mit és hogyan kéne csinálni az elkövetkezendő öt hónapban, így épp itt az ideje, hogy írjak kicsit a jelenlegi munkahelyemről.
Kis energetikai gyorstalpaló után bemutatom a céget, írok a fejlesztési részlegünkről, majd a mindennapokról is. Megijedni ne tessék, minden könnyed és meseszerű lesz, mivel szakmai részletekbe már csak a titoktartási szerződés miatt sem fogok belemenni. Azonban a téma így is elég nagy, így két nap alatt, két posztban kerül tálalásra.
Bár már elhangzott, de a teljesség kedvéért kezdjük az elejétől: a munkahelyem becsületes neve SMA Solar Technology AG. Ebből hamar kitalálható, hogy a nappal szeretne valamit kezdeni, történetesen energiát akar nyerni belőle.
Erre alapvetően két bevett módszer van: a napkollektor, mely a nap sugárzásának hőjét használja, pl. vízmelegítéshez vagy fűtéshez és a napelem, mely a nap fényéből elektromos feszültséget állít elő. Minket ez utóbbi érdekel, de nem foglalkozunk sem a feszültséget előállító (na jó, egyszer káromkodok: photovoltaikus) cellákkal, sem az azokból felépülő panelekkel. Roppant jogos a kérdés, hogy akkor mit is csinál több, mint 5500 ember egész nap?
A gond az a napelemekkel, hogy egyenfeszültséget állítanak elő, amit hiába kötök rá a hűtőre, villanyradiátorra, vagy lámpára, ezeket az eszközöket ugyanis egy adott váltóáramhoz tervezték (ami európai viszonylatban konkrétan 230 voltot és 50 hertzet jelent). Két megoldás van: vagy készítünk olyan eszközöket, amik közvetlenül működnek napelemről (van ilyen is, de ritka, mert a napelemből kijövő feszültségnek még ezer más baja is van), vagy építünk olyan berendezést, mely a napelemek kimenetét a hálózathoz igazítja. Háztartási és ipari viszonylatban ez az egyeduralkodó módszer, a berendezés neve pedig inverter. Az SMA az ilyen inverterek legnagyobb fejlesztője és gyártója, az USA-tól Abu-Dzabin át Ázsiáig mindenhol jelen vannak. Akit érdekel, az SMA honlapján olvasgathat még ezekről.
A történet viszont itt még nem teljes, le kell ugyanis küzdeni egy másik technikai problémát. Nevezetesen napenergia csak akkor van, ha süt a nap, a hűtőnek viszont egész nap kell mennie. Ez a kérdés is több megoldásos.
A kényelmesebb, hogy bár rendelkezünk napelemekkel, rá vagyunk csatlakozva a lakossági áramszolgáltatásra is, és ha nincs elég löket a saját rendszerünkben, vásárolunk az övékből. Ehhez az invertereknek tudnia kell illeszteni a két rendszert. Olyan ez, mint a klasszikus hintás példa bővített változata. Van egy gyerekünk, aki akkor boldog, ha jár a hintája. Ő a fogyasztó. Előtte és mögötte a lelkes szülők, mint a két elektromos hálózat. Amíg szépen, megfelelő ütemben lökködik a csemetét, nincs gond: ha anyuka elfárad, apuka jobban rátesz, a szórakozás garantált. Ha viszont saját kedvük szerint, összevissza nyúlkálnak a gyerek felé, jó esetben fékezik, rosszabban mondjuk kinyomják a szemét, ami meglehetősen terhére lenne a családi békének. Az illesztés tehát roppant fontos, szerencsére ezzel az invertereink remekül boldogulnak.
A másik megoldás a termelés és a fogyasztás összehangolására a beépített tárolók, pl. akkumulátorok használata. Ha többet termelünk, mint amennyi elfogy, töltjük az aksit, ami majd rásegít a hálózatra akkor, ha nem süt a nap. Az SMA-nak van ilyen rendszere is (Backup system néven fut), általában ezt a megoldást az elsővel karöltve használják. Lehet egyébként „tárolónak használni” az elektromos szolgáltatót is, aki megveszi tőlünk a bőséges időkben túltermelt napenergiát, csak sajnos olcsóbban, mint amennyiért energiaínség idején visszaadja. Az akkumulátornak tehát ezzel együtt is van létjogosultsága.
Szusszanjunk kicsit, már nincs sok hátra 🙂
Van ugyanis egy harmadik út, amivel eddig nem foglalkoztunk. Befolyásolni nem csak a kínálatot, de a keresletet is lehet. Ha egy átvonuló felhő miatt nincs elég energia, hogy egyszerre menjen a hűtő, mosógép, rádió, tévé és még a fűtőtest is, akkor kapcsoljuk le azt, ami a legkevésbé fontos. Így nem kell megvásárolni a szolgáltatótól a drága áramot, nem amortizáljuk a szintén drága akkumulátorokat és nem szenvedünk a backup system eredendően alacsonyabb hatásfokától. Ráadásul ez nem jár feltétlenül lemondásokkal. Sok fogyasztó jól ütemezhető (pl. mosógép, amit ha reggel bepakolok, elég, ha délután arra végez, amire hazaérünk), másoknak pedig a tehetetlensége nagy (egy villanyradiátor még a kikapcsolás után fél órával is langyos és fűti a szobát), így a felhasználó jó esetben észre sem veszi, hogy a felhők átvonulása alatt valami nem működött.
Ehhez persze rengeteg finomságra van szükség: kellenek a felhasználó egyéni preferenciái, a fogyasztás folyamatos mérése, időjárási adatok elemzése és a jövőbeli termelés becslése, valamit kellenek az eszközök, amik a háztartási fogyasztókat kapcsolgatják. Ez az a kérdéskör, amivel az engem alkalmazó csapat foglalkozik a Kommunikációs és Információ Technológiai részlegen, az eredmény pedig a már piacon lévő, Sunny Home Manager és annak kiegészítői. Ennek a rendszernek a fejlesztését végzem én is.
Fontos azonban tisztán látni azt, hogy ez a rendszer csak ütemez, nem tudja összességében növelni a rendelkezésre álló energiát, vagy csökkenteni azt, amit fel akarunk használni. Csupán a termelést és a felhasználást egyezteti időben össze. De már ennyivel is nagyjából 8-10%-ot csökken a villanyszámlánk a brosúrák szerint, ami nem elhanyagolható.
Azt hiszem, mára ennyi elég, holnap a munkahelyi mindennapokról és a kollégákról fogok mesélni.