Ez nekem magas…

Húsvéti különkiadás, erős idegzetűeknek.

(Bennfenteseknek: igen, ez lesz a „pszichopata nyulak” poszt…)

Nyúl Kanton lakói az egyszerű nyuszik idilli napjait tengetik Svájc festői hegyei és rétjei közt, hol tehenet és kecskét tartanak, répát vetnek, virágot gondoznak, dolgos napjaikat pedig tánccal és zenével búcsúztatják.

De virágzik a völgyben (a nárcisz mellett) az ipar is: emitt szorgos nyuszi mancsok mártják a húsvéti csokitojást és csomagolják színes papírokba, míg a szomszédban dolgos kezek precíz és kitartó munkájaként készülnek a csodás órák. Lám, Nyúl Kanton egyszerű népe nincs híján a bölcsességnek: dicsérd az ünnepet, de valamiből az év többi napján is meg kell élni.

Bizton gondolhatnánk hát, hogy Nyúl Kanton lakóinál boldogabb lényeket nem hordott még hátán a föld. De mégis volt egy bánatuk, a BORZasztó és gonosz Gessler, ki zsarnokként telepedett a békés nyulakra, megsarcolva földjeiket és műhelyeiket, s ki még a drága Tell Vilmost, Nyúl Kanton legnemesebb íjászát is börtönbe vetette.

De halljátok meg, mit mesélek: vihar tört ki a Vierwaldstätti tavon, sötét fellegei Nyúl Kanton felé törnek Tell Vilmos képében, ki megszökött, s most vad bosszú hajtja Gessler után. Aki látja, menekül haragja és számszeríja elől.

A hírbe beleremegtek a világ tőzsdéi, Gessler és csatlósai pedig elszörnyedve figyelték, hogy válik érdemtelenül szerzett, s offshore tojásokba menekített vagyonuk értéktelenné.

Így Gessler, ki nem lelt már biztonságot se nappal, se éjszaka, ki Nyúl Kanton lakóitól se remélhetett segítséget , és kinek megmaradt pénzét zord csődbiztosok lapátolták el, végső elkeseredésében a mélybe vetette magát a várának támasztott létra tetejéről és menten szörnyet halt.

Nyúl Kanton lakói pedig azóta boldogan és szabadan tengetik létük minden egyes napját.

Vége

A konstelláció a helyi plázában van kiállítva, és elképzelésem sincs, hogy eredetileg mit hívatott szimbolizálni…