Az a nagyszabású tervem, hogy az öt hónap alatt végiglátogatom a város összes múzeumát és műemlékét, ha nagyon elszánt vagyok, még egy színházi darabra is beülök. Épp azon gondolkoztam, a hétvégén melyik múzeummal kezdjek, mikor a főtértől nem messze sétálva az alábbi bájos teremtmény invitált a Természettudományi Múzeumba:
Hát ki tudna neki ellenállni?
Miután már tudjuk, miről szól a vállalat, és mit is csinálok nagyjából, ideje szót ejteni a mindennapok menetéről. Iroda, munkaidő, ebédlő, kollégák: most ezekről lesz szó.
Lassan kezd kikristályosodni, hogy mit és hogyan kéne csinálni az elkövetkezendő öt hónapban, így épp itt az ideje, hogy írjak kicsit a jelenlegi munkahelyemről.
Kis energetikai gyorstalpaló után bemutatom a céget, írok a fejlesztési részlegünkről, majd a mindennapokról is. Megijedni ne tessék, minden könnyed és meseszerű lesz, mivel szakmai részletekbe már csak a titoktartási szerződés miatt sem fogok belemenni. Azonban a téma így is elég nagy, így két nap alatt, két posztban kerül tálalásra.
Ma először volt napos idő amióta itt vagyok, így csináltam pár képet a városba menet.
Lesz még bejegyzés a hétvégén az SMA-ról és másról is, addig is ezzel kell beérnetek.
Frissítés:
Még jó, hogy tegnap kiraktam a bejegyzést, ma ugyanis havazik. Ráadásul pont akkor, amikor úgy döntöttem, bicajjal fogok boltba menni. Amíg busszal jártam, nem tűnt fel, milyen kellemes emelkedő vezet oda, taknyom-nyálam egybefolyt, mire váltó nélkül felizmoztam. Legalább már nem kell gondolkozni azon, hogy beteg vagyok-e vagy sem: ennyi kellemes, hideg levegő letüdőzése után se beszélni, se nyelni nem tudok…
Azt hiszem, végre eljött az ideje annak, hogy szót ejtsek a lakásról, ahol (talán) az elkövetkezendő öt hónapot fogom tölteni. Eddig azért nem került elő a téma, mert még az utolsó pillanat után is bizonytalan volt a dolog.