Hazaértem

Már 16 napja véget ért a kasseli gyakorlat, de csak most jutottam el addig, hogy hírül adjam: vége. Lezárult életem egy rendkívül színes és izgalmas periódusa, ami bár 5 hónap volt, utólag néha csupán pár hétnek, néha pedig éveknek érzem.

Az utolsó heteim egyre húzósabbak és mozgalmasabbak voltak. Mind többet és többet kellett túlóráznom ahhoz, hogy a fő projektem végére érjek, így nem volt ritka, hogy 12 órákat voltam bent. De megérte, mert miután 3 nappal a gyakorlat vége előtt a részlegvezetés végighallgatta a 60 fóliás, vagy 4 órás beszámolómat, engedélyt adtak, – hogy ha még bírom szuflával –  egy nap alatt az egész témát betömörítsem egy új, színes-szagos 15 perces előadásba, és bemutathassam a termékmenedzsmentnek. Vállaltam, és bár az áttervezés életem egyik leghosszabb és legfárasztóbb napja volt (pedig készültem már egy nap alatt anatómia ZH-ra, három nap alatt Bsc. záróvizsgára és voltam Kinizsi 100-on is), siker koronázta, mert a három részleg vezetői és kulcsemberei előtt tartott beszámolómmal sikerült felkeltenünk a termékmenedzsment helyi atyaúristenének figyelmét a témára, amit 5 hónap alatt készítettünk elő.

Végeredményben így mindenki boldog, én pedig különösen elégedett vagyok, mert a 300 euró bónusz, a kollégák elismerése és egy nagyon elegáns ajánló levél mellé némi önbizalmat is sikerült bezsebelnem azzal hogy tisztába kerültem vele: értékes a munka, amit végzek.

Bár hívtak vissza Msc-s diplomatervre, jelenlegi állás szerint most kicsit új irányba, az egészségügyi műszerek felé fogok fordulni, így feltehetőleg több kalandom az SMA-ban már nem lesz. Remélem, végigviszik a projektet, amit kitaláltunk és kidolgoztunk, és ha egy nap majd a boltokban is elérhető lesz, mondhatom, hogy „igen, ebben én is benne voltam”.

 

A továbbiakban a blogot még nem zárom le, van pár fotó és esemény, ami még nem került ki, lassan de biztosan csordogálni fognak a bejegyzések. Egy darabig még érdemes lesz néha-néha visszanézni.