Lipcse

Ismét időutazó bejegyzés, melyben június végére ugrok vissza, hogy beszámoljak utolsó nagy, német kirándulásomról, melyet Lipcsébe tettem. Képek, történetek és hasznos tudnivalók a fordítás után.

Címlapon a város egyik nevezetessége, a Közigazgatási Legfelsőbb Bíróság. A német újra egyesítés előtt itt volt az NDK Legfelsőbb Bírósága, ami ma Karlsruhe-ban székel, Bundesgerichtshof (BGH) néven. Hogy pontosan mit is tárgyalnak ma Lipcsében, azt a három AIESEC-es fogadó közül egy sem tudta elmagyarázni  🙂

De ne ugorjunk még ennyire előre.

Lipcse részletei…

Hamburg

Már több, mint egy hónapja, hogy a hamburgi AIESEC meghívásának eleget téve meglátogattam egy hétvégére Európa második legnagyobb kikötőjét, és legnagyobb tengerész buliját, a Harbor Bithday-t. A beszámoló azóta is csúszik, mivel azon a hétvégén sokkal inkább kicsúszott a lábam alól a talaj, mint azt az elfogyasztott szeszes ital indokolná, és ennek hatásaiból nagyjából mostanra sikerült egyenesbe jönnöm. (Lásd: Adásszünet).

Na, de lássuk a vidámabb részeket.

(Címlapon a Hapag Lloyd hajózási vállalat székháza székháza, amit a külső Alster tó túlpartján lévő Fairmont Hotellel kevertem össze, ami a város legdrágább szállodája.)

Hamburg részletei…

Amszterdam

Múlt hétvégén meglátogattak az otthoniak és együtt átruccantunk megtekinteni az innen már csak alig 400 kilométerre fekvő Amszterdamot. Bár az idő nem volt mindig kellemes, de a város és a viszontlátás örömei ezt bőven feledtetni tudták, így mindannyian remekül éreztük magunkat.

Címlapon az Amstel Hotel, a város egyik legelőkelőbb szállodája, további képek a hajtás után.

(Nem, mi nem itt aludtunk, prózaibb, de amúgy kitűnő szállodával kellett beérnünk.)

 

Amszterdam részletei…

Hannover

Megkésve, de törve nem, tudatom az érdeklődőkkel: épségben hazaértünk Hannoverből (is), ahol reggel kilenctől este hatig mélyedtünk el az ipari automatizálás, irányítástechnika és energetika témakörökben.

Hannover részletei…

Ez is megvolt

Péntek este 11 felé értünk vissza a nürnbergi kiállításról, majdnem 650 kilométer autózás után. Fárasztó volt, de megérte. Mellesleg most vezettem először hat sebességes autót, több, mint 160 lóerővel. A piros lápáknál működő start-stop automatika is új volt, gyakran hitette el velem, hogy lefullasztottam az autót, amíg meg nem szoktam. A német autópálya viszont nem jött be: bármilyen tempónál pillanatok alatt az ember hátába érhetnek a sportkocsik, ráadásul, bár tilos, főleg a felhajtók után gyakran előznek nagy sebességgel, jobbról is. Marhára kell figyelni minden irányba. És akkor a felújítások miatti össze-vissza terelgetésekről még nem is beszéltem…

Ez is megvolt részletei…