Talán épp emiatt a felkészületlenség miatt valósággal sokkolt az, amikor az Erzsébet hídon és a Kerepesi úton végighajtva újra szemügyre vettem a főváros. Tudom, hogy nem fair Budapestet Kassellel összehasonlítani, mert míg az egyik egy milliós metropolis, a másik egy kisváros a maga 200 ezer lakosával (bár a városba mára már sok helyen teljesen beleékelődött agglomerációval együtt több, mint 400 ezren vannak itt). Az is torzíthatja a képet, hogy nem csak kevesebb a zöld terület Budapesten, de a meglévő parkok gyepe is kiégett a nap tüzén, a fák pedig már saját lombjukat vetkezik le a hőségben. Ehhez képest Kasselben csak párszor volt melegebb, mint 30 fok, és minden héten esett az eső, így a növények arrafelé zöldek, élettel teliek és hírét sem hallották még az ősznek.

De jártam Hamburgban, Münchenben és Nürnbergben is, ami már hasonló nagyságrend, és ezek után is úgy érzem, nem tudok mást mondani: Budapest nagyon lepusztultan és kuszán néz ki.
A történelmi épületek a legtöbbször koszosak, romosak, a falakat összefirkálják, a város földszintjét koncepció nélkül össze-vissza felhányt hirdető- és üzlettáblák uralják. Az egyébként kellemes dunai látképet gyakran szakítják meg olyan ocsmány képződmények, mint a Continental hotel (de a CET például tetszik), a felújításoknál pedig gyakran nem figyeltek arra, hogy őrizzék az egységet, így a klasszikus házakon ezerféle színű és típusú redőny és nyílászáró van. Ezek az apróságok eddig nem tűntek fel, de öt hónap alatt annyira elszoktam tőlük, hogy most teljesen mellbe vágtak.
Lehetne ezt a pénzhiányra fogni, de a szemetes utcákat, a gányolt cégéreket, a rossz útburkolatot látva szerintem sokkal nagyobb baj az igénytelenség, és a rövid távú gondolkodás. Elballagni a cigarettacsikkel egy kukáig igazán nem kerülne semmibe.

Nem azt mondom, vannak szép helyek, ahol még a patina is jól áll, mint a Kálvin tér és a Ferenciek terének környéke. De nagyon durva, hogy bár a szobámat a kasseli „gettóban” béreltem (arabok, olaszok, törökök, vörös lámpás negyed, stb.), az utca szebb volt, mint Budapest belterületének nagy része.

Hogy mi a tanulság? Igazából még nem tudom. Könnyű úgy építeni a hosszú távú jövőt, hogy csekélyek a mindennapi problémák, de amíg nem kezdünk el a jövőbe tekintve, nagyban gondolkozni, esélyünk sincs, hogy kikerüljünk a pitiáner gondok ördögi köréből. Kicsit úgy érzem, most úgy éljük fel az erőforrásainkat és az életterünket, hogy ötletünk sincs, mi lesz utána. Jó volna hátrébb lépni, és észrevenni azt, hogy ami ma 10%-al olcsóbb, az lehet, hogy 5 év múlva kétszer annyiba kerül, 50 év múlva pedig felbecsülhetetlen eszmei kárnak tűnhet. Igaz lehet ez a családi autó javításra épp úgy, mint egy milliárdos állami beszerzésre.
Nem kellene megvárni, amíg erre a saját kárunkon ébredünk rá, mert lehet tanulni másoktól. Például a németektől is…

Az utolsó heteim egyre húzósabbak és mozgalmasabbak voltak. Mind többet és többet kellett túlóráznom ahhoz, hogy a fő projektem végére érjek, így nem volt ritka, hogy 12 órákat voltam bent. De megérte, mert miután 3 nappal a gyakorlat vége előtt a részlegvezetés végighallgatta a 60 fóliás, vagy 4 órás beszámolómat, engedélyt adtak, – hogy ha még bírom szuflával –  egy nap alatt az egész témát betömörítsem egy új, színes-szagos 15 perces előadásba, és bemutathassam a termékmenedzsmentnek. Vállaltam, és bár az áttervezés életem egyik leghosszabb és legfárasztóbb napja volt (pedig készültem már egy nap alatt anatómia ZH-ra, három nap alatt Bsc. záróvizsgára és voltam Kinizsi 100-on is), siker koronázta, mert a három részleg vezetői és kulcsemberei előtt tartott beszámolómmal sikerült felkeltenünk a termékmenedzsment helyi atyaúristenének figyelmét a témára, amit 5 hónap alatt készítettünk elő.

Végeredményben így mindenki boldog, én pedig különösen elégedett vagyok, mert a 300 euró bónusz, a kollégák elismerése és egy nagyon elegáns ajánló levél mellé némi önbizalmat is sikerült bezsebelnem azzal hogy tisztába kerültem vele: értékes a munka, amit végzek.

Bár hívtak vissza Msc-s diplomatervre, jelenlegi állás szerint most kicsit új irányba, az egészségügyi műszerek felé fogok fordulni, így feltehetőleg több kalandom az SMA-ban már nem lesz. Remélem, végigviszik a projektet, amit kitaláltunk és kidolgoztunk, és ha egy nap majd a boltokban is elérhető lesz, mondhatom, hogy „igen, ebben én is benne voltam”.

A továbbiakban a blogot még nem zárom le, van pár fotó és esemény, ami még nem került ki, lassan de biztosan csordogálni fognak a bejegyzések. Egy darabig még érdemes lesz néha-néha visszanézni.

Még májusban indult meg a föld otthon annyira, hogy Kasselig is elért. Az előzetesen tervezett egy hét helyett emiatt majdnem négyet töltöttem Magyarországon a gyakorlat alatt. Ez egyrészt pénzügyileg is megviselt (nem is posztoltam arra a hónapra költségvetést, nehogy valaki rosszul legyen), másrészt iszonyatos mínuszba rántotta a munkahelyi időegyenlegemet, és mivel előtte is voltam már szabadságon, június közepére a kiutalt 13 naphoz képest kb. 10 napos mínuszban találtam magam. Ciki.

Szerencsére errefelé a magánéleti problémákkal szemben messzemenően toleránsak, így mindenféle adminisztrációs trükkökkel sikerült megetetni ezt a hiányzásmennyiséget a könyvelő rendszerrel, anélkül, hogy az sírva fakadt volna, valamint biztosítottak, hogy semmiféle retorzió nem fog érni, csupán – amennyiben augusztus végéig nem túlórázom le – nem fogják az érintett napokat kifizetni. Azt hiszem, ennél korrektebb ajánlatot én sem tudtam volna kitalálni.

Persze a pénzre szükségem van, hogy nullára hozhassam a végegyenleget, így nekiálltam, hogy lassan, de biztosan faragjam a hiányzó órákat. Ebben sokat segített, hogy időközben kicsit elkanyarodtunk az első projekttől, és sokkal gyakorlatiasabb feladatokat kaptam, (konkrétan hardver építést), amit nagyobb élvezettel csinálok. A motivációra pedig szükség van, mert még így is falat kaparom, mire nap végén, 10-11 bent töltött óra után hazaindulok. Ebben persze benne van az ebéd és kávé szünet is, de ezzel együtt is estére olyan az agyam, mint egy túlterheléstől leolvadt atomreaktor. Hiába hűtöm heti 2-3 uszodával. Az egyéni rekordom 13 óra, amiből 11 volt munka. Ez már azért is problémás, mert az SMA szabályzat alapján diák nem dolgozhat napi 10 óránál többet, így a rendszer nem is engedte, hogy logoljak. Kellemes péntek este volt…

Csalódást keltő viszont, hogy hiába teljesítek papíron átlagon felül, a 4 rám bízott projektből egy van meg, egy másik majdnem, egy félig, egybe pedig bele se kezdtem. Pedig hétfőn mindent be kéne mutatni a 3 hetes szabadságról hazajövő főnökömnek. Sok múlik azon, mennyire lesz boldog (3 hét szabadság után remélem nem romlik könnyen a kedve). Ha megint nem írok egy hónapig, sejthetitek, hogy miért

Azért mindezek ellenére nem élek barlangban. Bár a hétköznapjaim villám sebességgel húznak el, hétvégén még annak ellenére is van időm erre-arra kószálni, hogy eddig eléggé leterhelt annak a 3500 képnek a leválogatása és megszerkesztése, amit múlt hónapban, két esküvőn, két nagyon jó barátomnak csináltam. Nem azt mondom, szeretek fényképezni, korlátozottan még szerkesztgetni is, de azért amikor először öntöttem egy mappába a majdnem 40 GB anyagot, kis híján sokkot kaptam. De a türelem és szorgalom (korábban egyik sem volt nagy erényem) meghozta az eredményét, és már csak az stresszel, hogy feltöltés közben nehogy eldobja a gép a netet, mert a majdnem két gigabájt átküldése az ifjú pároknak az itteni sávszélességgel háborítatlanul is majdnem egy nap. Az ilyen apropók kapcsán döbbenek le azon, milyen brutálisan jól ki vannak találva az internetes kapcsolatok (csúnyábban protokollok), hogy egy ilyen korlátozott hozzáférésen is el tud menni a Skype videó, hova tovább, még a Warcraft III is

De visszatérve az eredeti gondolathoz: minden hétvégén járok a szabadban, élvezem, hogy jó az idő. Értsd: hetente már csak 1-2 napot esik, és legalább háromszor háborítatlanul süt a nap, sokkal előnyösebb megvilágításba helyezve azokat az épületeket, amik mellett nap, mint nap elmegyek, és amiket eddig kevésbé méltattam figyelemre.

De  voltam mexikói búcsúbulin, ahol a olyan chili volt a taco-hoz, hogy 15 percen át szabályosan bőgtem tőle, kirándultam a környező erdőkben és  jártam többször a Herkulesnél, ami egy grandiózus, bár nem különösebben szép szobor a város nyugati dombjainak tetején, a kastélypark felett. Csináltam képeket, de még a fényképezőről sem értek át a számítógépre, ha eljutok odáig, akkor közlöm őket. Ahogy a beszámolok Lipcséből, valamint közlök majd egy összeállítást a dOKUMENTA (13)-ról, amit még mindenképp meglátogatok a maradék két hétvégémen.

Mert már csak ennyi van hátra, Augusztus 31-én összeszedem sátorfámat és lelécelek. Nem mondom, hogy örülök, azt sem, hogy nem, de ez megint egy külön posztot ér. És majd kap is. Ifjonti lelkesedésem azt mondja, hogy mire elmegyek innen, a blog éppen utoléri magát, de az agyam egy rejtett zugában lassan ébredező öregkori bölcsesség azt súgja, hogy még szeptemberben is fogok Kasselről írni…

Odamegyek, bemutatkozom:

– Sziasztok, Dávid vagyok, Magyarországról, és Kasselben csinálom a szakmai gyakorlatomat.

– Szia, én Maíra vagyok – mondja a barna lány – Brazíliából jöttem, és programozóként dolgozok Hamburgban.

– Szia, az én nevem Maya –  mondja a fekete. Szlovén vagyok, és én is gyakornok vagyok Hamburgban.

– És te? Hogy hívnak, honnan jöttél? – Kérdezem a kínait.

– Ja, én német vagyok, Maya munkatársa, és csak véletlenül futottunk itt össze…

Frissítés: nem, semmi baj nem történt, csak a német válogatott esett ki az EB-n. Pedig úgy szurkoltunk, még egy szék is összetört…

– Tudtad, hogy a Német elektromos hálózat szállítási vesztesége egy ködösebb napon nagyjából 2,4 GW?

– Mennyi?

– 2,4 GW. Sok, mi? Ennyit fogyaszt egy nagyobb német város.

– Vagy fél Magyarország…

– Vagy két DeLorean.

Németország átlagos elektromos energiafogyasztása nagyjából 70 GW, Magyarországé csupán 5. A különbség még a lakosságra vetítve is óriási, egy német emberre nagyjából 1,75-ször akkora igény jut, mint egy magyarra. Nagyon jó volna, ha ez azt jelentené, hogy mi ennyivel takarékosabbak vagy hatékonyabbak vagyunk, a szomorú igazság azonban az, hogy ez a teljesítmény a hazai iparból hiányzik, ami a 25-szörös GDP különbségen is tetten érhető.

Csak az SMA-nak 27 GW maximáis kimeneti teljesítményű napelem rendszere van telepítve, ami esősebb délutánokon is képes lenne hazánkat ellátni.

Források az érdeklődőknek:

Aktuális magyar energiafogyasztás és termelés:

http://www.mavir.hu/web/mavir/home

Az SMA invertereinek kimeneti teljesítménye aktuálisan és visszamenőleg:

http://www.sma.de/unternehmen/pv-leistung-in-deutschland.html

Német áramfogyasztási adatok:

http://de.wikipedia.org/wiki/Stromerzeugung

Magyar áramfogyasztási adatok:

http://www.mavir.hu/web/mavir/reszletes-havi-brutto-energi-adatok

Az észrevétel jogos, így hajtás után olvasható minden, amit a papírokról, igazolásokról, regisztrációról tudni érdemes, vagy legalábbis annyi, amennyit én tudok.

Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy érdemes legalább 2-3 munkanappal, vagy ha nagyon bizonytalanok vagyunk, akár egy héttel előbb kiutazni, az ismertetésre kerülő dolgokat ugyanis elméletileg az első munkanap előtt kell elintézni. Valószínűleg senkit nem állítanak falhoz, ha valamivel megcsúszik, nálam is voltak nagy kavarok, de mivel a hivatalok is csak munkaidőben vannak nyitva, eléggé megszorongathatjuk magunkat a késlekedéssel. Ugyan a korai érkezés a szállás szempontjából elég macerás, mert a szobákat jobbára hó elejétől adják ki, de jó szervezéssel, vagy hó közepi munkába állással (a legtöbb helyen erre van lehetőség) ez megoldható.
Tűnjenek azonban bármilyen flottnak a dolgok, készüljünk fel lélekben, hogy az elején sok cifra dolog történhet.

Az intézmények nyitva tartása változó, sok helyen előre foglalt időpont nélkül csak a hét egy-egy napján intézhetjük az ügyeinket. Erről is érdemes előre tájékozódni.

Kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy nem vagyok halál biztos abban, hogy minden papírmunka úgy megy a többi tartományban is, mint itt, Hessenben, de nagy eltérések nem lehetnek, ugyanis a beszerzett azonosítók és igazolások országos érvényűek.

És most már tényleg a lényeg.

Az első dolgunk, ha megjöttünk, a regisztráció lesz. Mint külföldi állampolgárok, be kell jelentkezni a helyi regisztrációs irodában, ami általában Bürgeramt vagy Bürgerbüro néven fut. Itt jelentjük be a német lakcímünket, tartózkodásunk okát és idejét. A lakcímhez tőlem nem kértek semmilyen igazolást, bár a biztonság kedvéért nálam volt az albérleti szerződés egy példánya. Ezt javaslom másoknak is. Mivel EU-s állampolgárok vagyunk, külön tartózkodási és munkavállalási engedélyt nem kell igényelni, de a lakcímünkről itt kapott igazolásra még más hivatalokban is szükség lesz. Továbbá az itt bejelentett a címre kapjuk majd meg postán a német személyi számunkat is. Emiatt feltétlenül gondoskodjunk róla, hogy már a procedúra megkezdése előtt szerepeljen a nevünk a postaládán.
A bejelentkezéshez  személyi igazolvány vagy útlevél és egy biometrikus igazolványkép kell.
A személyi számra a munkáltatónak szüksége lesz.

A sorrend innentől már nem kötött, de másodiknak az adószám kiváltását javaslom. Ezt jobbára a helyi Finanzamt elnevezésű adóhivatalban tehetjük meg, útlevél, vagy személyi és német lakcím igazolás ellenében. A dokumentumokat postázni fogják, a fizetéses papír eredetijét a munkáltatónak kell majd leadni.

Ha dolgozni akarunk, szükségünk lesz egy bankszámlára is. A német számlanyitás úgy működik, hogy bemegy az ember a bankba, ahol kap egy időpontot és egy Ansprechpartnert, akivel aztán egy másik nap elintézik a szerződést. A bankok jó része kínál ingyenes diákszámlát és netbankot, ez utóbbira való igényt viszont gyakran külön kell jelezni.
Érdemes lehet olyan nemzetközi bankláncot választani, mely biztosítja, hogy a pénzünket a magyar leányvállalattól is külön díj kifizetése nélkül vehessük fel. Az ügyintézéshez személyazonosító okmány, diák számla esetén nemzetközi diákigazolvány (pl. ISIC) szükséges, ami egyébként sok más helyen is nagyon hasznos.

Jó, ha van egy német SIM kártyánk. Sok szolgáltató (Orange, O2) kínál feltöltő kártyákat kedvező percdíjakkal, akár mobilnettel. Ezeket viszont csak kártyafüggetlen, vagy helyi készülékben tudjuk használni.

Amennyiben a szakmai gyakorlatunk a tanulmányainkhoz szükséges, úgy nem kell Németországban külön TB-t fizetni. Ekkor viszont kell erről egy (német, vagy esetleg angol) aláírt és lepecsételt  igazolás, mely tartalmazza a hallgató személyes adatait és otthoni címét, a gyakorlat időtartamát, valamint az egyetem és a diplomát nyújtó képzés nevét. Az SMA-nál erre van egy külön formanyomtatvány, de elég rugalmasan kezelik a tartalmát, amíg a jelentése megmarad.

Ha a gyakorlat nem kötelező, úgy munkába állás előtt regisztrálnunk kell valamely német egészségbiztosítónál. Vannak állami és magán cégek, a teljes lista itt megtekinthető: http://www.krankenkassen.de/gesetzliche-krankenkassen/
Ennek díja elég borsos, legalább havi 70-90 Euró. Szerintem érdemesebb állami céget választani, de nem akarok kampányolni, még a végén valaki belém köt.

A munkáltatónak így is, úgy is szüksége lesz német (esetleg angol) hallgatói jogviszony igazolásra. Nem kell, hogy aktív hallgató legyél, de legyen meg a jogviszonyod (angolul „enrolled student”), különben nem végezhetsz gyakorlatot.

Végül egy kevésbé nyilvánvaló, de elég fontos dolog. Valami, számomra érthetetlen szabályozás következtében Magyarországon  jelenleg az orvos egyszerre maximum három havi gyógyszert írhat fel, de egy hónapban csak egy havi váltható ki. Ha valaki hosszú időre jön ki, és gyógyszeres kezelés alatt áll, beszélje meg az otthoniakkal és az orvosával, hogy hogyan tudják megoldani az utánpótlást.

Remélem semmit sem felejtettem ki, bármilyen további kérdés esetén szívesen állok rendelkezésre.

Így nem tervezem, hogy levegyem a táblázatot, hanem épp ellenkezőleg, kicsit még jobban beleások a témába, és részletesebben bemutatom, mire elég a 650 Euró idekint.

Hosszú és száraz poszt következik, de akik Németországban szeretnének szakmai gyakorlatot vagy tanulmányokat végezni (pl. ERASMUS), esetleg itt dolgozni, azoknak melegen ajánlom.

Lakbér:

A kasseli szobámért havi 250 Eurót fizetek, amiben benne van a rezsi és az internethasználat is, ellenben a mosásért alkalmanként 1,5 eurót kell fizetni. Ez nagyjából átlagos ár Kasselben. A lakásban hárman élünk és egy fürdőszobán osztozunk. Az egész épület jó állapotú, bár a város kevésbé frekventált területén van, ahol elég sok bevándorló – többnyire arab – él. Azonban sem nekem, sem a lakótársaimnak nem volt velük soha semmi konfliktusuk, általában kedvesek, mint az emberek többsége errefelé.
A belváros busszal és bicajjal is 5-10 perc, forgalomtól függően. A munkahelyre 30-40 perc alatt érek be, ami nagyjából annyi, mint amennyit Pesten utaztam az egyetemre.
Egy évvel ezelőtt nem voltak ennyire magasak a szobaárak, már 220 Euróért ennél jelentősen előnyösebb helyekhez lehetett hozzájutni, de idén a megváltozott német tanítási rendszer miatt hatalmas a kereslet az albérletekre, és a kollégiumokban is csak heringezni lehet.
A német alap és középoktatás Hessenben ugyanis eddig jórészt 13 éves volt, ezt azonban pár éve 12-re csökkentették. A módosítás most ért be: idén végeztek az utolsó 13 éves képzésben részt vevő diákok, és az első, 12 éves tanrendűek. Emiatt a kasseli egyetemre kétszer annyi diák jelentkezett, és minden kart duzzadásig töltöttek. A város szálláskínálatára is a szokásos kereslet duplája zúdult, jelentősen emelve az árakat és csökkentve a lehetőségeket. Igazából annak is örülhetek, hogy egyáltalán lett szobám.

Németország nagyobb városaiban (Berlin, München, Stuttgart) az árak ennél jóval magasabbak.

Utazás

A helyi tömegközlekedés jól szervezett, modern, tiszta, de magyar szemmel nagyon drága. A havi bérlet diákoknak 45,9 Euró, de egy szimpla, előre váltott vonaljegy is 2,5 Euróba kerül.
A vasúti közlekedés is rendkívül fejlett, gyorsvonat rendszer hálóz be minden nagyobb várost, a menetidő pedig a magyar vonatok legfeljebb 2/3-a. A vagonok tiszták, az ülések kényelmesek, a jegyárak viszont a magyarok nagyjából duplája. Külföldi diákoknak nincs kedvezmény, de az ERASMUS hallgatók megkapják a német egyetemistáknak járó előnyöket, de én nem ilyen vagyok. A vonatra váltható Bahn Card, ami 25, 50 vagy 100 százalékos kedvezményt biztosít egy éven át. Ezen felül bizonyos, előre (minimum 3 nappal, általában egy héttel az utazás előtt) megváltott utak kedvezményes áron vehetők igénybe. Ha valaki vonattal akar utazni az országban, mindenképp nézzen utána a Deutsche Bahn honlapján ezeknek a lehetőségeknek.

Kikapcsolódás

Egy mozijegy 7,5 Euró, de minden filmet szinkronizálnak, így még jó ideig nem vetődök erre.
Egy korsó sör a Shamrockban (ír kocsmában) 4-6 Euró. Itt hetente van élő zene, ekkor azonban külön belépő díjat szednek, ami általában 3 Euró. Más szórakozóhelyen még nem jártam, egyrészt mert nem vagyok az az éjszakázó típus, másrészt mert a Shamrock az SMA gyakornokok Mekkája, így itt mindig összefuthatok ismerősökkel.

A városban több múzeum van, volt, amiről már írtam, a többiről majd fogok. A belépő díj diákoknak 4-15Euró, helytől függően. Külön kategória lesz júniustól a dOCUMENTA- modern művészeti kiállítás, ami csak 5 évente kerül megrendezésre, és amire idén összesen 800 ezer látogatót várnak. Ha nem ér éltem gyászos véget addig, akkor erről is lesz külön bejegyzés.

Étel, élet

Utolsó, de az anyagilag legkritikusabb pont, a bevásárlások mögött rejlő valóság.
Mikor kiindultam ide, azt hallottam és olvastam, hogy az élet nagyjából annyira drága, mint Magyarországon. Nos, ha az ember prémium minőségű árukhoz szokott, akkor – a mostani 284 Forintos Euró középárfolyammal –  ez esetleg igaz lehet. Más esetben viszont a lét nem is olyan elviselhetetlenül könnyű.

Kezdjük az alapélelmiszerekkel:
A tej jóval olcsóbb, mint otthon, 60 centért remek, 3,5%-os italhoz lehet jutni. Ehhez hozzávesszük a kilónként kb. 4 Eurós, szintén jó minőségű, csokis, gyümölcsös, egyéb müzliket, és már meg is kapjuk a leggyakoribb reggelimet. A diadalmenet viszont itt véget is ért.
A kenyér ugyanis minimum kilónként 1 Euró, de ez a szeletelt, csomagolt, tartós változat. A frissen sütött vekni legalább 2 a nagy boltokban, 3 a pékségekben. A zsemle 30 cent, a péksütik nagyjából 1 Eurósak. Jelenleg én a csomagolt változatból élek, ha majd megkapom a teljes fizetésem, majd répás, vagy magos kenyérrel fogok dőzsölni.
Az előre csomagolt sajtok és felvágottak általában 10 Eurós kilónkénti árnál kezdődnek, a húspultos termékek – számomra meglepő módon – ennél drágábbak, olyan 13-18 Eurósak. A friss hús (sertés, csirke) szintén hasonló árban van. Lehet kapni előre pácolt szeleteket is, 20 Euró felett. Mondjuk pont ma sikerült beszereznem egy 6 kilónként hat Eurós mortadella sonkát, nagyon kíváncsi vagyok, milyen íze lesz…

Gyümölcsök, zöldségek:
Sajnos még nincs szezon, csak az import és üvegházas termékek kaphatók, így egy kiló alma olyan 2, a körte olyan 3, a paprika olyan 3,5-4 Euróba kerül. Egy uborka 0,5 Euró. Ilyesmit viszonylag ritkán veszek, mert az SMA menüben mindig van bőséggel valami zöldségféle, az irodában pedig hetek óta ingyen van az alma. Hogy ki, és milyen céllal hozza ez utóbbi a béren kívüli juttatást, fogalmam sincs, de talán nem járok úgy, mint Hófehérke.

Tartós élelmiszerek:
A száraz tészta  kilónként 2,5 Euró, a cukor 85 cent, a konzervek a magyar áraknál olyan 10-20 százalékkal kerülnek többe. A fűszerek jelentősen drágábbak, aki teheti, hozzon otthonról.
A Milka csoki kilónkénti ára  8 Euró.

Vegyi áru:
A normális öblítő literenként 1,5 Euró, a folyékony Persil mosószer literenként 3,7 Euróba kerül. Mi a „Color” márkanevű csodát használjuk az albérletben, ami csak fele ennyi, de ugyanolyan jól működik.
A Nivea tusfürdő  literekre vetítve 6, az axe 8 Euró.

Összbenyomás:
A német élelmiszerek, bár drágák, de általában jó minőségűek. Mindenből lehet kapni Bio változatot, amit jelentősen kisebb felárért adnak, mint otthon. Ebben persze az is közrejátszik, hogy a kínálatból hiányzik az az igazán durva, műanyag parizer színvonal, ennek megfelelően az induló ár is magasabb. A Bio termékek viszont ezzel együtt is olcsóbbak, mint otthon, így aki ezekhez szokott, kellemes csalódás éri.
Ezen felül mindenhol kapni laktóz- és gluténmentes, valamint egyéb speciális étkeket. Az éttermekben és pékségekben külön táblázatban foglalják össze az allergén alapanyagokat.

És hogy az élet más részei is többe kerülnek? Azt kell mondjam, belefér: végtére is kétszer annyit keresek, mint otthon az AUDI gyakornokaként, és úgy tűnik, önellátóként tudom nullszaldósra hozni diákéletem ezen hónapjait.
A hosszú távú kilátások pedig még vidámabbak errefelé: egy technikus kezdő bére nagyjából bruttó 2000 Euró, egy diplomás mérnök (Msc. szint) pedig kb. 2900-ért áll munkába. 5-8 éves szakmai tapasztalattal ez akár 4000 Euróig is feltornászható, e felett már csak a vezetői bérek vannak. Meg nem erősített értesüléseim szerint még a Deutsche Telekom szervizesei is bruttó 10-16 Eurót kapnak óránként.

De hiába lapul a zsebemben a mindenre kész Master Card, magyar szót hallani mégiscsak megfizethetetlen…

Kíváncsi vagyok, szeptemberig mennyit változik az erről alkotott véleményem…

Kiderült, hogy az előző hó végi értesülésem rossz volt: én valóban a teljes bruttót megkapom. Gyakornokként nem kell adókat fizetnem, számomra a nyugdíjrendszer fakultatív (és én jelenleg még nem kívánok benne részt venni) és mivel Magyarországon rendezett a TB-m, a szakmai gyakorlat pedig a tanulmányaimhoz szükséges, így egészségbiztosítót sem kell választanom.

Akkor honnan a deficit? Nos, a válasz prózai: mivel a szerződésem csak április másodikától él (elseje vasárnap), így az első hónapra nem kapom meg a teljes juttatást, csak annak 29/30-ad részét. Nincs új a nap alatt…

A következő hónapom már kerek lesz, de hiszem, ha látom