Mindezekkel és a 300 Euró prémiummal együtt nem csak szakmailag és kulturálisan, de anyagilag is elég jól jöttem ki a dologból…

A dolog az SMA-ban úgy működik, hogy a gyakornokok érzekésük után két hónappal, és munkájuk utolsó 6 hetében egy-egy „mentoring talkot” folytatnak a felvételüket felügyelő HR-essel és a szakmai vezetőjükkel. Itt egyrészt visszacsatolást kapunk a szakmai teljesítményünkről, valamint arról, hogy mennyire sikeresen tudtunk beilleszkedni a vállalati kultúrába, másrészt mi is észrevételeket fogalmazhatunk meg a céget és a vezetőinket illetően. A programot elég komolyan veszik, legalábbis az én főnökeim, és a beszélgetésen tényleg minden részletre kiterjed.

A dolog végeztével – bizonyos, előre megadott kategóriák szerint – osztályzatokat kapunk, és a megfelelő szint elérése esetén a szakmai vezető prémiumra terjesztheti fel a gyakornokát. Ez +100 Euró a harmadik hónaptól kezdve minden hónapban.

Az első beszélgetésen nem szerepeltem annyira jól, mint szerettem volna, de elég sok durva dolog tett keresztbe, ezért messze nem álltak úgy a munkáim, mint kellett volna. Persze ezt figyelembe vették ők is, minden nyomás és stressztűrés kategóriám kapásból maximum pontos lett…

A másodikra sikerült megedzenem a gyengéimet, és egyenesbe jöttem a projektekkel is, aminek meglett az eredménye.

Mellesleg 4 rám osztott téma volt. A legfontosabbat most toljuk a célegyenesbe, és jövő héten kész lesz. A második majdnem kész, de nem jutok el addig, hogy befejezhessem, mert az integrációja annyi droidmunkát igényel, amennyit most nem tudunk befektetni. A harmadikban csak társszerző vagyok, és mivel a fő ember – bár nem készült el mindennel – letette a lantot, ezért azzal már nem foglalkozunk. Ami rám volt bízva, azt hiánytalanul megcsináltam, sőt, kicsit többet is. Az utolsó projekt áll a legrosszabbul, és teljesen esélytelen, hogy legyen vele valami, de ez inkább gépészeti téma, amiben nem sok tapasztalatom van.

Összességében elégedett vagyok, és ezek szerint az SMA is.

Remélem ez az ajánlólevelemen is meg fog látszani. Németországban ugyanis kilépéskor minden munkavállalónak köteles a cég ajánlólevelet adni, sőt, törvényi előírás az is, hogy ebben „kedvesnek kell lenni”. Azt hiszem, joggal remélem, hogy ha méltónak találtak a plusz pénzre, akkor az elbocsátóm is lesz olyan míves, hogy jelentős fegyverként vethessem latba a következő állásinterjúmon. Majd meglátjuk. Sokat nem kell rá várni, mindennel együtt már csak 5 munkanapom van hátra…

És igen, májusi könyvelés nem volt, nem is lesz. Kicsit szét voltam dobva abban a hónapban, s olyan tételek terhelték túl a az erőforrásaimat, amire remélem, senki nem szorul majd rá külhoni tartózkodása alatt.

Így nem tervezem, hogy levegyem a táblázatot, hanem épp ellenkezőleg, kicsit még jobban beleások a témába, és részletesebben bemutatom, mire elég a 650 Euró idekint.

Hosszú és száraz poszt következik, de akik Németországban szeretnének szakmai gyakorlatot vagy tanulmányokat végezni (pl. ERASMUS), esetleg itt dolgozni, azoknak melegen ajánlom.

Lakbér:

A kasseli szobámért havi 250 Eurót fizetek, amiben benne van a rezsi és az internethasználat is, ellenben a mosásért alkalmanként 1,5 eurót kell fizetni. Ez nagyjából átlagos ár Kasselben. A lakásban hárman élünk és egy fürdőszobán osztozunk. Az egész épület jó állapotú, bár a város kevésbé frekventált területén van, ahol elég sok bevándorló – többnyire arab – él. Azonban sem nekem, sem a lakótársaimnak nem volt velük soha semmi konfliktusuk, általában kedvesek, mint az emberek többsége errefelé.
A belváros busszal és bicajjal is 5-10 perc, forgalomtól függően. A munkahelyre 30-40 perc alatt érek be, ami nagyjából annyi, mint amennyit Pesten utaztam az egyetemre.
Egy évvel ezelőtt nem voltak ennyire magasak a szobaárak, már 220 Euróért ennél jelentősen előnyösebb helyekhez lehetett hozzájutni, de idén a megváltozott német tanítási rendszer miatt hatalmas a kereslet az albérletekre, és a kollégiumokban is csak heringezni lehet.
A német alap és középoktatás Hessenben ugyanis eddig jórészt 13 éves volt, ezt azonban pár éve 12-re csökkentették. A módosítás most ért be: idén végeztek az utolsó 13 éves képzésben részt vevő diákok, és az első, 12 éves tanrendűek. Emiatt a kasseli egyetemre kétszer annyi diák jelentkezett, és minden kart duzzadásig töltöttek. A város szálláskínálatára is a szokásos kereslet duplája zúdult, jelentősen emelve az árakat és csökkentve a lehetőségeket. Igazából annak is örülhetek, hogy egyáltalán lett szobám.

Németország nagyobb városaiban (Berlin, München, Stuttgart) az árak ennél jóval magasabbak.

Utazás

A helyi tömegközlekedés jól szervezett, modern, tiszta, de magyar szemmel nagyon drága. A havi bérlet diákoknak 45,9 Euró, de egy szimpla, előre váltott vonaljegy is 2,5 Euróba kerül.
A vasúti közlekedés is rendkívül fejlett, gyorsvonat rendszer hálóz be minden nagyobb várost, a menetidő pedig a magyar vonatok legfeljebb 2/3-a. A vagonok tiszták, az ülések kényelmesek, a jegyárak viszont a magyarok nagyjából duplája. Külföldi diákoknak nincs kedvezmény, de az ERASMUS hallgatók megkapják a német egyetemistáknak járó előnyöket, de én nem ilyen vagyok. A vonatra váltható Bahn Card, ami 25, 50 vagy 100 százalékos kedvezményt biztosít egy éven át. Ezen felül bizonyos, előre (minimum 3 nappal, általában egy héttel az utazás előtt) megváltott utak kedvezményes áron vehetők igénybe. Ha valaki vonattal akar utazni az országban, mindenképp nézzen utána a Deutsche Bahn honlapján ezeknek a lehetőségeknek.

Kikapcsolódás

Egy mozijegy 7,5 Euró, de minden filmet szinkronizálnak, így még jó ideig nem vetődök erre.
Egy korsó sör a Shamrockban (ír kocsmában) 4-6 Euró. Itt hetente van élő zene, ekkor azonban külön belépő díjat szednek, ami általában 3 Euró. Más szórakozóhelyen még nem jártam, egyrészt mert nem vagyok az az éjszakázó típus, másrészt mert a Shamrock az SMA gyakornokok Mekkája, így itt mindig összefuthatok ismerősökkel.

A városban több múzeum van, volt, amiről már írtam, a többiről majd fogok. A belépő díj diákoknak 4-15Euró, helytől függően. Külön kategória lesz júniustól a dOCUMENTA- modern művészeti kiállítás, ami csak 5 évente kerül megrendezésre, és amire idén összesen 800 ezer látogatót várnak. Ha nem ér éltem gyászos véget addig, akkor erről is lesz külön bejegyzés.

Étel, élet

Utolsó, de az anyagilag legkritikusabb pont, a bevásárlások mögött rejlő valóság.
Mikor kiindultam ide, azt hallottam és olvastam, hogy az élet nagyjából annyira drága, mint Magyarországon. Nos, ha az ember prémium minőségű árukhoz szokott, akkor – a mostani 284 Forintos Euró középárfolyammal –  ez esetleg igaz lehet. Más esetben viszont a lét nem is olyan elviselhetetlenül könnyű.

Kezdjük az alapélelmiszerekkel:
A tej jóval olcsóbb, mint otthon, 60 centért remek, 3,5%-os italhoz lehet jutni. Ehhez hozzávesszük a kilónként kb. 4 Eurós, szintén jó minőségű, csokis, gyümölcsös, egyéb müzliket, és már meg is kapjuk a leggyakoribb reggelimet. A diadalmenet viszont itt véget is ért.
A kenyér ugyanis minimum kilónként 1 Euró, de ez a szeletelt, csomagolt, tartós változat. A frissen sütött vekni legalább 2 a nagy boltokban, 3 a pékségekben. A zsemle 30 cent, a péksütik nagyjából 1 Eurósak. Jelenleg én a csomagolt változatból élek, ha majd megkapom a teljes fizetésem, majd répás, vagy magos kenyérrel fogok dőzsölni.
Az előre csomagolt sajtok és felvágottak általában 10 Eurós kilónkénti árnál kezdődnek, a húspultos termékek – számomra meglepő módon – ennél drágábbak, olyan 13-18 Eurósak. A friss hús (sertés, csirke) szintén hasonló árban van. Lehet kapni előre pácolt szeleteket is, 20 Euró felett. Mondjuk pont ma sikerült beszereznem egy 6 kilónként hat Eurós mortadella sonkát, nagyon kíváncsi vagyok, milyen íze lesz…

Gyümölcsök, zöldségek:
Sajnos még nincs szezon, csak az import és üvegházas termékek kaphatók, így egy kiló alma olyan 2, a körte olyan 3, a paprika olyan 3,5-4 Euróba kerül. Egy uborka 0,5 Euró. Ilyesmit viszonylag ritkán veszek, mert az SMA menüben mindig van bőséggel valami zöldségféle, az irodában pedig hetek óta ingyen van az alma. Hogy ki, és milyen céllal hozza ez utóbbi a béren kívüli juttatást, fogalmam sincs, de talán nem járok úgy, mint Hófehérke.

Tartós élelmiszerek:
A száraz tészta  kilónként 2,5 Euró, a cukor 85 cent, a konzervek a magyar áraknál olyan 10-20 százalékkal kerülnek többe. A fűszerek jelentősen drágábbak, aki teheti, hozzon otthonról.
A Milka csoki kilónkénti ára  8 Euró.

Vegyi áru:
A normális öblítő literenként 1,5 Euró, a folyékony Persil mosószer literenként 3,7 Euróba kerül. Mi a „Color” márkanevű csodát használjuk az albérletben, ami csak fele ennyi, de ugyanolyan jól működik.
A Nivea tusfürdő  literekre vetítve 6, az axe 8 Euró.

Összbenyomás:
A német élelmiszerek, bár drágák, de általában jó minőségűek. Mindenből lehet kapni Bio változatot, amit jelentősen kisebb felárért adnak, mint otthon. Ebben persze az is közrejátszik, hogy a kínálatból hiányzik az az igazán durva, műanyag parizer színvonal, ennek megfelelően az induló ár is magasabb. A Bio termékek viszont ezzel együtt is olcsóbbak, mint otthon, így aki ezekhez szokott, kellemes csalódás éri.
Ezen felül mindenhol kapni laktóz- és gluténmentes, valamint egyéb speciális étkeket. Az éttermekben és pékségekben külön táblázatban foglalják össze az allergén alapanyagokat.

És hogy az élet más részei is többe kerülnek? Azt kell mondjam, belefér: végtére is kétszer annyit keresek, mint otthon az AUDI gyakornokaként, és úgy tűnik, önellátóként tudom nullszaldósra hozni diákéletem ezen hónapjait.
A hosszú távú kilátások pedig még vidámabbak errefelé: egy technikus kezdő bére nagyjából bruttó 2000 Euró, egy diplomás mérnök (Msc. szint) pedig kb. 2900-ért áll munkába. 5-8 éves szakmai tapasztalattal ez akár 4000 Euróig is feltornászható, e felett már csak a vezetői bérek vannak. Meg nem erősített értesüléseim szerint még a Deutsche Telekom szervizesei is bruttó 10-16 Eurót kapnak óránként.

De hiába lapul a zsebemben a mindenre kész Master Card, magyar szót hallani mégiscsak megfizethetetlen…

Kíváncsi vagyok, szeptemberig mennyit változik az erről alkotott véleményem…

Kiderült, hogy az előző hó végi értesülésem rossz volt: én valóban a teljes bruttót megkapom. Gyakornokként nem kell adókat fizetnem, számomra a nyugdíjrendszer fakultatív (és én jelenleg még nem kívánok benne részt venni) és mivel Magyarországon rendezett a TB-m, a szakmai gyakorlat pedig a tanulmányaimhoz szükséges, így egészségbiztosítót sem kell választanom.

Akkor honnan a deficit? Nos, a válasz prózai: mivel a szerződésem csak április másodikától él (elseje vasárnap), így az első hónapra nem kapom meg a teljes juttatást, csak annak 29/30-ad részét. Nincs új a nap alatt…

A következő hónapom már kerek lesz, de hiszem, ha látom

Valahol ez csalódás, mert sokáig abban a hitben éltem, hogy a teljes bruttót megkapom (ezt mondták még otthon az AIESEC-ben is), de végső soron nem áll olyan rosszul az eklézsia. Én már kezdem sejteni, mire lesz ez elég, hó végén publikálom a könyvelésem, hogy ti is képet alkothassatok.