Így nem tervezem, hogy levegyem a táblázatot, hanem épp ellenkezőleg, kicsit még jobban beleások a témába, és részletesebben bemutatom, mire elég a 650 Euró idekint.

Hosszú és száraz poszt következik, de akik Németországban szeretnének szakmai gyakorlatot vagy tanulmányokat végezni (pl. ERASMUS), esetleg itt dolgozni, azoknak melegen ajánlom.

Lakbér:

A kasseli szobámért havi 250 Eurót fizetek, amiben benne van a rezsi és az internethasználat is, ellenben a mosásért alkalmanként 1,5 eurót kell fizetni. Ez nagyjából átlagos ár Kasselben. A lakásban hárman élünk és egy fürdőszobán osztozunk. Az egész épület jó állapotú, bár a város kevésbé frekventált területén van, ahol elég sok bevándorló – többnyire arab – él. Azonban sem nekem, sem a lakótársaimnak nem volt velük soha semmi konfliktusuk, általában kedvesek, mint az emberek többsége errefelé.
A belváros busszal és bicajjal is 5-10 perc, forgalomtól függően. A munkahelyre 30-40 perc alatt érek be, ami nagyjából annyi, mint amennyit Pesten utaztam az egyetemre.
Egy évvel ezelőtt nem voltak ennyire magasak a szobaárak, már 220 Euróért ennél jelentősen előnyösebb helyekhez lehetett hozzájutni, de idén a megváltozott német tanítási rendszer miatt hatalmas a kereslet az albérletekre, és a kollégiumokban is csak heringezni lehet.
A német alap és középoktatás Hessenben ugyanis eddig jórészt 13 éves volt, ezt azonban pár éve 12-re csökkentették. A módosítás most ért be: idén végeztek az utolsó 13 éves képzésben részt vevő diákok, és az első, 12 éves tanrendűek. Emiatt a kasseli egyetemre kétszer annyi diák jelentkezett, és minden kart duzzadásig töltöttek. A város szálláskínálatára is a szokásos kereslet duplája zúdult, jelentősen emelve az árakat és csökkentve a lehetőségeket. Igazából annak is örülhetek, hogy egyáltalán lett szobám.

Németország nagyobb városaiban (Berlin, München, Stuttgart) az árak ennél jóval magasabbak.

Utazás

A helyi tömegközlekedés jól szervezett, modern, tiszta, de magyar szemmel nagyon drága. A havi bérlet diákoknak 45,9 Euró, de egy szimpla, előre váltott vonaljegy is 2,5 Euróba kerül.
A vasúti közlekedés is rendkívül fejlett, gyorsvonat rendszer hálóz be minden nagyobb várost, a menetidő pedig a magyar vonatok legfeljebb 2/3-a. A vagonok tiszták, az ülések kényelmesek, a jegyárak viszont a magyarok nagyjából duplája. Külföldi diákoknak nincs kedvezmény, de az ERASMUS hallgatók megkapják a német egyetemistáknak járó előnyöket, de én nem ilyen vagyok. A vonatra váltható Bahn Card, ami 25, 50 vagy 100 százalékos kedvezményt biztosít egy éven át. Ezen felül bizonyos, előre (minimum 3 nappal, általában egy héttel az utazás előtt) megváltott utak kedvezményes áron vehetők igénybe. Ha valaki vonattal akar utazni az országban, mindenképp nézzen utána a Deutsche Bahn honlapján ezeknek a lehetőségeknek.

Kikapcsolódás

Egy mozijegy 7,5 Euró, de minden filmet szinkronizálnak, így még jó ideig nem vetődök erre.
Egy korsó sör a Shamrockban (ír kocsmában) 4-6 Euró. Itt hetente van élő zene, ekkor azonban külön belépő díjat szednek, ami általában 3 Euró. Más szórakozóhelyen még nem jártam, egyrészt mert nem vagyok az az éjszakázó típus, másrészt mert a Shamrock az SMA gyakornokok Mekkája, így itt mindig összefuthatok ismerősökkel.

A városban több múzeum van, volt, amiről már írtam, a többiről majd fogok. A belépő díj diákoknak 4-15Euró, helytől függően. Külön kategória lesz júniustól a dOCUMENTA- modern művészeti kiállítás, ami csak 5 évente kerül megrendezésre, és amire idén összesen 800 ezer látogatót várnak. Ha nem ér éltem gyászos véget addig, akkor erről is lesz külön bejegyzés.

Étel, élet

Utolsó, de az anyagilag legkritikusabb pont, a bevásárlások mögött rejlő valóság.
Mikor kiindultam ide, azt hallottam és olvastam, hogy az élet nagyjából annyira drága, mint Magyarországon. Nos, ha az ember prémium minőségű árukhoz szokott, akkor – a mostani 284 Forintos Euró középárfolyammal –  ez esetleg igaz lehet. Más esetben viszont a lét nem is olyan elviselhetetlenül könnyű.

Kezdjük az alapélelmiszerekkel:
A tej jóval olcsóbb, mint otthon, 60 centért remek, 3,5%-os italhoz lehet jutni. Ehhez hozzávesszük a kilónként kb. 4 Eurós, szintén jó minőségű, csokis, gyümölcsös, egyéb müzliket, és már meg is kapjuk a leggyakoribb reggelimet. A diadalmenet viszont itt véget is ért.
A kenyér ugyanis minimum kilónként 1 Euró, de ez a szeletelt, csomagolt, tartós változat. A frissen sütött vekni legalább 2 a nagy boltokban, 3 a pékségekben. A zsemle 30 cent, a péksütik nagyjából 1 Eurósak. Jelenleg én a csomagolt változatból élek, ha majd megkapom a teljes fizetésem, majd répás, vagy magos kenyérrel fogok dőzsölni.
Az előre csomagolt sajtok és felvágottak általában 10 Eurós kilónkénti árnál kezdődnek, a húspultos termékek – számomra meglepő módon – ennél drágábbak, olyan 13-18 Eurósak. A friss hús (sertés, csirke) szintén hasonló árban van. Lehet kapni előre pácolt szeleteket is, 20 Euró felett. Mondjuk pont ma sikerült beszereznem egy 6 kilónként hat Eurós mortadella sonkát, nagyon kíváncsi vagyok, milyen íze lesz…

Gyümölcsök, zöldségek:
Sajnos még nincs szezon, csak az import és üvegházas termékek kaphatók, így egy kiló alma olyan 2, a körte olyan 3, a paprika olyan 3,5-4 Euróba kerül. Egy uborka 0,5 Euró. Ilyesmit viszonylag ritkán veszek, mert az SMA menüben mindig van bőséggel valami zöldségféle, az irodában pedig hetek óta ingyen van az alma. Hogy ki, és milyen céllal hozza ez utóbbi a béren kívüli juttatást, fogalmam sincs, de talán nem járok úgy, mint Hófehérke.

Tartós élelmiszerek:
A száraz tészta  kilónként 2,5 Euró, a cukor 85 cent, a konzervek a magyar áraknál olyan 10-20 százalékkal kerülnek többe. A fűszerek jelentősen drágábbak, aki teheti, hozzon otthonról.
A Milka csoki kilónkénti ára  8 Euró.

Vegyi áru:
A normális öblítő literenként 1,5 Euró, a folyékony Persil mosószer literenként 3,7 Euróba kerül. Mi a „Color” márkanevű csodát használjuk az albérletben, ami csak fele ennyi, de ugyanolyan jól működik.
A Nivea tusfürdő  literekre vetítve 6, az axe 8 Euró.

Összbenyomás:
A német élelmiszerek, bár drágák, de általában jó minőségűek. Mindenből lehet kapni Bio változatot, amit jelentősen kisebb felárért adnak, mint otthon. Ebben persze az is közrejátszik, hogy a kínálatból hiányzik az az igazán durva, műanyag parizer színvonal, ennek megfelelően az induló ár is magasabb. A Bio termékek viszont ezzel együtt is olcsóbbak, mint otthon, így aki ezekhez szokott, kellemes csalódás éri.
Ezen felül mindenhol kapni laktóz- és gluténmentes, valamint egyéb speciális étkeket. Az éttermekben és pékségekben külön táblázatban foglalják össze az allergén alapanyagokat.

És hogy az élet más részei is többe kerülnek? Azt kell mondjam, belefér: végtére is kétszer annyit keresek, mint otthon az AUDI gyakornokaként, és úgy tűnik, önellátóként tudom nullszaldósra hozni diákéletem ezen hónapjait.
A hosszú távú kilátások pedig még vidámabbak errefelé: egy technikus kezdő bére nagyjából bruttó 2000 Euró, egy diplomás mérnök (Msc. szint) pedig kb. 2900-ért áll munkába. 5-8 éves szakmai tapasztalattal ez akár 4000 Euróig is feltornászható, e felett már csak a vezetői bérek vannak. Meg nem erősített értesüléseim szerint még a Deutsche Telekom szervizesei is bruttó 10-16 Eurót kapnak óránként.

De hiába lapul a zsebemben a mindenre kész Master Card, magyar szót hallani mégiscsak megfizethetetlen…

Kíváncsi vagyok, szeptemberig mennyit változik az erről alkotott véleményem…

A legnagyobb motiváció talán a kíváncsiság volt. Meg akartam nézni azokat a messzi tornyokat, amikről annyian, annyiféleképpen, de mindig hazánkkal élesen szembeállítva beszélnek. Tényleg annyival jobb kint az élet? Tényleg kulturáltabbak az emberek? Könnyebb megélni? Hiányozni fog a magyar szó, vagy oly közel hoz ma már minket az internet, hogy szinte fel sem fog tűnni a távolság? Bővíteni akartam a szakmai és kulturális látókörömet és nyelvismeretemet. Ezek mindegyike jól a hazatérés után is.

Egyetemistaként több módon is, különösebb kötelezettségek vállalása nélkül van lehetőségem külföldre utazni: mehetek tanulmányútra (ERASMUS, vagy hasonlók ösztöndíjak) és szakmai gyakorlatra. Sokáig inkább előbbit preferáltam, de miután már túl voltam pár munkahelyen és állásinterjún,  kezdtem azt gondolni, hogy a felsőoktatásunk elit része sokkal versenyképesebb tudást ad, mint azok, a külföldön közepes egyetemek, ahova lehetőségem lenne bekerülni. (Nem, sajnos egy Oxfordhoz egyszerűen nincs sem elég pályázati pontom, sem pénzem, így ne ehhez viszonyítsunk). Ezen felül több ismerősöm is volt már kint ERASMUS-al, akik szintén azon a véleményen voltak, hogy érdekes, de szakmailag kevesebbet ad, mint egy itthon eltöltött félév. Ezért fordultam inkább a szakmai gyakorlatok felé: egy fél éves külföldi munkatapasztalat sokat számít a későbbi interjúkon és bértárgyalásokon, ráadásul kipróbálhatom azt is, milyen jellegű munka esik igazán kedvemre.

Ekkor, teljesen véletlenül jött kapóra az AIESEC toborzása. Ez egy olyan, nemzetközi diákszervezet, mely szakmai és kulturális csereprogramokat bonyolít le világszerte, elsősorban menedzsment és gazdasági területen, de az utóbbi időben nyitottak a természettudományos és mérnöki pozíciók felé is. Nem dolgoznak ingyen. (Egy szakmai gyakorlati „match”, azaz sikerrel megpályázott pozíció összesen 41 ezer forintba kerül. 3 ezer forint az ebéddel egybe kötött orientációs nap, vagy EP day, 2 ezer forint a nyelvi teszt minden olyan embernek, akinek egy évnél régebbi nyelvvizsgája van, vagy nem töltött elégséges számú hónapot az elmúlt egy évben idegen nyelvterületen, és végül 36 ezret kell fizetni, ha sikeres a pályázat.) Cserébe kísérőket és segítőket biztosítanak a csereprogram külföldi és belföldi helyszínén, segítenek intézni a szállást, a papírokat és a beilleszkedést. De korrektúrázzák az önéletrajzot vagy tanácsot adnak interjúhoz is. Plusz elviekben garantálják, hogy bármely általuk hirdetett szakmai gyakorlat eleget fizessen ahhoz, hogy a helyi diákviszonyoknak megfelelően lehessen belőle megélni. Gondoltam, egy próbát megér.

Elég sok próbálkozás és adminisztráció után végül sikerült is megfogni egy jónak tűnő ajánlatot: az SMA Solar-t, Németországban, Kasselben. Ha már dolgoztam ott egy ideje, adok majd részletesebb leírást is, elöljáróban csak annyit: ez egy világszínvonalú, echte Német tulajdonú, de amerikai mentalitással rendelkező vállalat. Alapvetően napelemeket kiszolgáló elektronikát (invertereket) gyártanak, de van pár előre mutató projektjük az energiafelhasználás optimalizálására is. Elvileg én ez utóbbiban veszek majd részt, és beágyazott rendszerek közti kommunikáció kiépítését fogom támogatni. Aki nem érti, ez kb. olyan, hogy a sütő, a mosógép és a radiátor megbeszéli, hogy mennyi napenergiát kapnak, és ezt hogyan osszák be, úgy, hogy mindegyik el tudja látni a felhasználó által kiszabott feladatokat.

A fizetés a német gyakornoki bérekhez képest (átlag 800 Euro, amennyire én tudom), elég kevés: havi 650 Euro jár nettóban (ösztöndíj formájában) a heti öt napért. Ez persze több mint kétszerese bármelyik hazai gyakornoki ajánlatnak, amit eddig kaptam. Viszont ki kell, hogy termelje a lakhatást is, ami a magyar árak vagy kétszerese. Hogy ez mire is lesz elég, majd kiderül: hó végén mindig kirakom az aktuális költségvetésemet, segítve ezzel a hasonlóban gondolkozók számszerű tájékozódását.

Lehet, hogy idővel találtam volna még jobb helyet, azonban ezzel a megoldással még pont az előtt mehetek ki, hogy elkezdtem az Msc-t, így a fél év halasztás nem töri meg a képzés egymásra épülő tárgystruktúráját. Ez egy kellően figyelemre méltó lehetőség volt…

]]>