Megérkeztem

Ugyan a blog még mindig nem éles, mivel az elmúlt pár napban nem nagyon volt internetem, hogy foglalkozzak vele, megkezdtem a posztok előre gyártását offline. Ennek egyik fontos mozzanata, hogy tudassam: március 28-án begördült a vonatom Kasselbe, ahol az AIESEC emberei vártak kocsival, hogy elvigyenek az átmeneti szállásomra. Az átmenetiség történetét a következő posztban részletezem, ide legyen elég annyi, hogy van ágyam, szekrényem, asztalom egy saját szobában, ami már kicsit jobb, mint a kollégiumi szint. Holnap megyünk elintézni a regisztrációs dolgokat (német adószám, bankszámla, esetleg egészségbiztosítás, bár ez utóbbival gondban vagyok, mert nem tudom, az EU-s TB kártyám elég-e, illetve ha nem, akkor pontosan mit és hol kell nyitni.)

Megérkeztem részletei…

Tervezés: Utazás

Az alapprobléma, hogy öt hónapra meglehetősen sok cuccot kell, hogy magammal vigyek, ami megnehezít mindenféle szárazföldi közlekedést.

Kényelmes és olcsó lenne a repülő, de Kasselnek nincs reptere, a környező városokból pedig mind a busz, mind a vonat méreg drága (80+ Euro, amire rájön még a repjegy), ráadásul ismeretlen helyen, agyonmálházva kellene átjutni egyik közlekedési csomópontból a másikba, ami nem egy szívderítő gondolat. A repülő kilőve. (Utólag átolvasva remélem, e mondat miatt nem kapcsol le a helyi TEK.)

A második lehetőség a vonat.

Tervezés: Utazás részletei…

Úti cél: Kassel

23 éves vagyok, februárban kaptam meg a BME villamosmérnöki alapdiplomáját és még ugyanezen lendülettel felvételt nyertem az egészségügyi mérnök képzésre. Az egyetem mellett rendszergazdaként volt részmunkám, de ajánlottak gyakornoki pozíciót a pesti Boschban, vagy a Medisoban is. Egy remek kis lakásban élek Zuglóban, a húgommal, légvonalban 400 méterre a páromtól. Hogy mindezek ellenére miért nem maradok az ülepemen?

Úti cél: Kassel részletei…